A Szellem-projekt értelméről és céljáról

Ebbe a projektbe tartozik tehát minden, amit az emberiség értelme és intuíciója által ismert fel az elmúlt évezredekben. Ez az egyetlen projekt, melyet kétfelől közelítünk meg.
Egyetemes spiritualitás és magyar szakralitás.
Mi értelme van az egyetemes mellett a magyar hagyományt és szellemiséget kiemelni, nem elég, hogy kultúránk egy a kétszáz ország műveltsége közül? Vagy csak az alapítók örökölt nemzettudata kondicionálja önkényesen ezt a megkülönböztetést?
Mielőtt erre válaszolnánk, meg kell még egy elfogultnak látszó megkülönböztetést említenünk. Miért foglalkozunk kiemelten a védikus hagyománnyal más ősi kultúrák mellett? Indokolja ezt bármi is?
India, Sumér és Egyiptom kultúráját szokás fej-fej mellett említeni, miszerint ezek 5000 éve egy kultúra voltak. Miért prioritás mégis a védikus ön- és világismeret?
Azért mert a jóga, mint átfogó spirituális rendszer ott maradt fent, miközben a sémi népek árja megsemmisítette a közel-kelet ókori hagyományait. India is majdnem áldozatul esett az arabok és angolok megszállásának. A lényeg, hogy a jóga nem indiaspecifikus, csak ott maradt fenn. Találtak jógázó szobrokat egészen Kijevig, sőt Belgrádig! Tehát egyetemes hagyományról beszélhetünk.
Most már világos, hogy miért India, de miért van külön magyar alprojekt? Magyaron ne azt értsük jelen esetben, ami abból most látszik! Ne a jelen 9 milliós lakosság félműveltségére gondoljunk! Bakay Kornél szerint "a múlt nem annyi, amennyi megmaradt belőle". Kutatást viszont nem érdemes feltételezésekre alapozni. Nem is. Mennyiségileg és minőségileg sem vethető össze nemzetünk hagyatéka a környező népek hagyományával. Szám szerint 30 ezerre becsülték néprajzosaink azt a motívumkincset, melyet őseink ábrázolásaik során még a hétköznapokban is használtak. Szellemi hagyományunk pedig egyik legfontosabb eleme a feltétlen szeretet (ellenségszeretet is) és az ingyenkegyelem megnyilvánulásai irodalmunkban.