A látszat világa mögött a Rend és a Káosz küzdelme zajlik.
Csak az marad meg, ami a Dharmából fakad.
A Dharma kereke az isteni rend és harmónia megjelenítője. Ami annak ellenében működik, az nem képezheti részét: a bukott analógiák világát az adharma uralja. Korunk egyik alapvető felismerése, hogy a jelenlegi civilizáció válsága nem véletlen, hanem szellemi okokra vezethető vissza. A világ színfalai mögött egy pusztító hatalom áll, amely a Rend ellenében működik.
Az adharma természetéről
A hagyományos tanítások szerint minden korszakban jelen vannak erők, amelyek az Égi Rend ellen dolgoznak. Ezek nem teremtő, hanem romboló minőségűek. Lényegük az, hogy elidegenítik az embert saját eredetétől, és megtörik kapcsolatát a transzcendenssel. Mivel nem a dharmából fakadnak, hanem annak tagadásából, működésük szükségszerűen ideiglenes és önfelélő.
Az adharma eszközei a vágyak és félelmek felerősítése, az emberi értelem elhomályosítása, valamint a közösségek megbontása. Ez a jelenség nem új keletű, gyökerei a civilizáció történetének hajnaláig visszanyúlnak. A testvérgyilkosság mitikus képei (Káin és Ábel, Romulus és Remus) azt a mintát állítják elénk, hogy a nyugati világ alapja a belső viszály és önpusztítás. Ez az önromboló gesztus a nyugati civilizáció alapmotívuma lett. Az adharma saját lényegéből fakadóan érvénytelen és önfelélő.
A történeti rombolás lépései
A védikus hagyomány a jelen korszakot vaskornak (Kali-yuga) nevezi, amelyet az isteni rend fokozatos eróziója jellemez. Ez a folyamat jól kirajzolódik az újkori történelemben:
⏳1789 (Francia forradalom) – az isteni eredet tagadása. A transzcendens alapot, az isteni eredetet számolta fel az emberi társadalom szerkezetéből.
⏳1917 (Bolsevik forradalom) – a nemzet és haza fogalmának lerombolása. Az egyén és a haza viszonyát számolta fel.
⏳21. század eleje (Globalizmus) – a család és biológiai nemek relativizálása, annak realitása került támadás alá, a társadalom legmélyebb szerkezetének feloldásával..
Vallási háttér: deizmus → ateizmus → nihilizmus.
Európa vallási útja ezzel párhuzamosan zajlott: a deizmus az Abszolútumot távoli és közömbös erővé tette, az ateizmus tagadta, a nihilizmus pedig már magát a rend fogalmát is felszámolta. Így jutottunk el odáig, hogy ma a „józan ész” sem képez közös alapot.
Az érvénytelenség bizonyossága
Mindezen folyamatok közös vonása, hogy dharmátlan, azaz törvénytelen alapokon állnak. Ami nem az Égi Rendből fakad, az nem lehet maradandó. E rendszerek önmagukban hordozzák összeomlásuk csíráját, és hosszú távon fenntarthatatlanok.
Az apokalipszis valódi értelme
A keresztény hagyomány „apokalipszis” fogalma nem pusztulást jelent, hanem „lelepleződést”. Nem világvége tehát, hanem lelepleződés (ἀποκάλυψις).
Ez a folyamat napjainkban is zajlik: a bukott analógiák, amelyek évszázadokon át meghatározták a civilizáció arculatát, napjainkban vesztik el legitimációjukat.
A válság átmeneti szakasz, amely a dharma újjászületését készíti elő. Ezért a jelen válság nem a vég, hanem a felismerés előszobája. Az adharma uralma mindig átmeneti, és szükségszerűen előkészíti a dharma újjászületését.
A bukott analógiák ideiglenesek,
mert minden, ami adharma, önmagában hordozza semmisségét.
Van egy láthatatlan kör, amelyet nem az emberi történelem, hanem az isteni szeretet rajzol.
Ez a kör a beavatottaké: azoké, akik a sötétségen nem harccal, hanem fénnyel győznek.
Mert a fény nem ütközik — csak jelen van, és a sötétség eltűnik.
Az „Arkadas” szó eredetileg szkíta–török eredetű, és a mai török nyelvben is él: arkadaş, azaz barát, háttárs, bajtárs.
A szó gyöke: „arka” – hát, és „daş” – társ, közös; vagyis „aki mögötted áll”, aki védelmez, kísér és osztozik a sorsodban.
A magyar hagyományban e szó a szakrális testvériség jelképévé vált: azé, aki nem ítél, hanem szeret.
Az arkadási szellem a szeretet legősibb formája. A szkíta hagyományban a „barát” nem érzelem, hanem létállapot: aki a lényekkel testvérként él, s nem tesz különbséget ember és ember között.
A felebaráti szeretet — ez az egyetlen beavatás, ami minden szentírást, minden jógát, minden misztériumot felülír.
Arkadas szelleme nem eszme, hanem életforma: a szívből fakadó együttlét, ahol nem kell megbocsátani, mert nincs ítélet.
A magyar keresztény beavatottak egyik legfényesebb alakja, Bulányi György piarista tanár, ezt nevezte így: „Nincs visszabántás.”
A szeretet nem védekezik, mert nincs benne támadás. Nem győzni akar, hanem megvilágítani.
Ez a kereszt igazi értelme: nem a kín, hanem a tudatos átalakulás, a gyűlölet energiájának átváltoztatása szeretetté.
Bulányi nem a világ ellen, hanem a világért élt. A sötétség közepén (Rákosi börtönében) nem lázadó volt, hanem gyertya.
A beavatott mindig az, aki önmagán belül győz, s ezzel a világban is fényt gyújt.
Ahogy a bukott analógiák sora a testvérgyilkosság története volt, úgy a beavatott analógiák sora a testvér-feltámasztásé.
A történelem mélyéről egy láthatatlan lánc fut végig. A szeretet minden korban búvópatakként élt túl.
Ez a fénylánc az emberiség igazi valós történelme.
Nem a háborúk és birodalmak krónikája, hanem azé az örök belső tűzé, amely minden kor legsötétebb éjszakájában is ég.
A feltétlen szeretet mindig is búvópatakként tört utat magának. Néha csak néhány ember őrizte, néha egész közösségek, mint az esszénusok, a pálosok, a bhakták vagy a szufi dervisek. De mindig ugyanaz volt a hívás: „Ne védekezz, hanem szeress.” Mert aki szeret, már nem ebben a világban él, hanem a fény birodalmában. És onnan árasztja a békét.
A legsűrűbb illúzió kora most van. A civilizáció Káinja újra hatalmasnak tűnik — gépei, mesterséges elméi, technikai bűvészete elhomályosítja a szíveket. De a beavatottak tudják: a sötétség sosem legyőzi a fényt, csak takarja. És a fényt nem lehet elpusztítani, mert maga az Élet.
A minőségi többség nem számokban, hanem rezgésben mérhető. Egyetlen ember, aki valóban szeret, többet tesz az emberiségért, mint tízezer, aki gyűlöl. Ezért a jövő nem a tömegeké, hanem a szívé.
A bukott analógiák körét a testvérgyilkosság zárta le. A beavatott analógiák körét a testvérszeretet nyitja meg. És ha valaha is lesz új korszak, az csak így születhet: nem forradalommal, hanem belülről fakadó metanoia által. Ez a szeretet beavatásának igazi célja — hogy az emberiség végre megértse: nincs több visszabántás. Csak visszaszeretés.
Az apokalipszis nem vég, hanem feltárulás: a Jó győzelmének előjátéka.
HTML Generator